Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma36
Tegnap88
Ezen a héten903
Ebben a hónapban2604
Összes167781

Rendszer infó

  • IP címed: 34.239.158.107
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2019. augusztus 18. (vasárnap) 11:09

2005.06.12. I. Berchtesgadener Land (104km_1720m_Országúti maraton_Alpok)

1. Berchtesgadener Land Radmarathon

2005.06.12.

            Úgy gondolom, hogy egy olyan rendezvényen sikerült résztvennem, amiről mindenképen írnom kell.

Nem vagyok egy nagy „maratonista”, de azért kettőt már teljesítettem. Én elsősorban inkább túrázni szeretek és a versenyszellem ritkán érint meg. Azért volt már erre is példa. Egyszer indultam a Bükk maraton hosszú távján.

A szervezéssel semmi gondom nem volt, de mivel nem vagyok egy nagy lejtőzős, igen nagy zavarban voltam a lejtmeneteken. Nem túl üdítő, ha valakinek állandóan a bokrok közé kell hajtania, hogy a gyorsabbakat elengedje. Pár ember még nem gond, de 30-40 már igen csak kizökkent. Úgy meg nincs értelme indulni egy maratonon. hogy megvárom a lejtőn, amíg mindenki lehagy. Így a későbbiekben már MTB maratonon nem is gondolkodtam. Sikerült viszont eljutnom az utolsó EU-Regio Radmarathonra, amely az osztrák Halleinben volt. Ezt az országúti maratont még 1992-ben találták ki és az útvonal egyik fele Ausztriában míg a másik Németországban futott. Végig zuhogó esőben folyt a verseny, de így is nagyon jól éreztem magam. Akkor ez a futam része volt a Kaiser Alpencup-nak és ehhez mérten borzasztóan erős volt a mezőny is. Aztán ez a kupasorozat megszűnt és nekem sem adódott arrafelé utam, így nem is készültem külföldi maratonra. Így volt ez egészen tavaly novemberig, amikor is kaptam egy meghívót az újonnan beinduló Alpencup első két futamára. Az első az Amadé Radmaraton volt Radstadt-ban. Ez már a korábbi sorazatban is szerepelt, de az időpont nem volt jó nekem. Ám a címben is említett 1. Berchtesgadener Land Radmarathon már passzolt a terveimhez. Pont előző héten mentünk volna nyaralni Olaszországba, így pár száz kilométeres kitérővel útba ejthettem ezt a versenyt. Ráadásul első rendezésről volt szó és mivel a vidék is közel állt a szívemhez, így teljes elszántsággal készültem a versenyre.

Előző nap délután rendben megérkeztünk Bad Reichenhall-ba. Félelmetesek azok a hatalmas hegyek, amelyek övezik ezt az ősi fürdővárost. A borús égbolt a négy évvel ezelőtti élményeket vetítették előre, de nem riadtam ettől vissza. Könnyen megtaláltuk a nevezés helyszínét, ahol véletlenül egy magyarul is tudó szervezővel akadtunk össze. Mint kiderült, már két éves kora óta itt laknak. Nagyon meglepődött, hogy magyar résztvevőt is lát. A nevezés - amelyet már februárban megtettem - 40 EUR volt. Ezért kaptunk: egy spéci mezt a Chiba-tól, két Powerbar szeletet és két gélt. Volt még egy belépő másnapra a Swimhalle-ba, és egy másik a Rupertus Therme-be, pár bonus vásárlási lehetőség kerékpárboltokba és egy karkötő az esti tésztapartiba. Eredetileg L-es mezt választottam, de mivel felpróbálás után az kicsit nagynak tűnt kézségesen kicserélték nekem egy M-esre. A „B” pályára neveztem, amely 103 km hosszú volt és 1720 m szinttel rendelkezett. Mivel az országútim még nem lett átalakítva a 20%-os emelkedőkre (tripla hajtómű), így MTB-vel indultam. Este a tésztapartit az ún. Kurgartenben rendezték. Egy szökőkutakkal teletűzdelt parkot képzeljetek el, amelyben egy különlegesen hűvös és nedves levegőt sugárzó rész is volt. A partin 4-5 féle tészta és feltét volt korlátlan mennyiségben. Két adag után azonban inkább visszafogtam magam.

A maraton napján reggel ötkor keltem. Nagyon el volt borulva. A felhők lehúzódtak 7-800 méteres magasságba. Összedtem magam és hatkor már a reggelizőasztalnál válogattunk a finom falatok között. Nem ettem magam degeszre, de azért nem spóroltam a kalóriákkal. Beöltöztem és elsétáltunk a rajthoz. Már pár százan ott sorakoztak, amikor odaértünk, de még mindíg volt 20 perc a startig. Folyamatosan érkeztek az indulók és már itt megdöbentem a kerékpárok és az öltözékek minőségén. Igen, ez bizony az Alpokkupa és errefelé a keresetek is jóval magasabbak. A szpíker beszédével és zenéivel biztosította az adrenalinszintünk megfelelő magasságát. Közvetlenül start előtt levettem a meleg felsőmet és a feleségemnek átadva megbeszéltük, hogy hol és mikor találkozunk. Átgondolva az esélyeimet úgy éreztem, hogy a legjobb idő amit elérhetek az a 4 órás teljesítés. Aztán viszaszámlálás és elrajtolt az 1. Berchtesgadener Land Radmarathon.

Nem kedvelem a nagy tempót, főleg indulásnak, de itt ez várható volt. Igyekeztem tartani a 35-40-es sebességet és ragadni egy-egy emberre. Az első tíz kilométeren enyhén emelkedtünk, amikor is megindult az első komoly emelkedő is. Ez a 868 m magas Brunnhaus-ra vezetett fel. Voltak akik szinte állva hagytak, de azért én is „mélyre vágtam a csákányomat” és keményen hajtottam. Igyekeztem megtartani a pörgetős stílusomat, de a többiek tempója mellett ez igen nehéz volt. Bármerre is haladtunk, a környező házak erkélyeiről rengeteg bíztatónk akadt. Közben elértük a felhőhatárt és szemerkélő esőben küzdöttünk tovább. A hegytetőn igazi verseny hangulat volt. Kolompok és emberrfalak között értünk fel. A hosszú lejtmenetetet egy rövid emelkedő szakította meg. Schönau előtt volt az első etetőzóna. Mivel bepakoltam a nevezéssel kapott energiacsomagot, nem terveztem hogy bármelyik frissítésnél is megálnék. Nem szoktam ilyen anyagokat használni, de most bíztam bennük. A tájékoztató szerint 25 km-nél kell megenni az egyik Powerbar szeletet, míg 50-nél és 75-nél a két gélt. Itt már 35 km-nél jártunk, így megettem a szeletet és menetből egy banánt vettem el a szervezőktől. A frissítés után szirénázó mentőautó jött velünk szembe. Itt már szét volt szakadva a társaság, de azért próbáltam ragadni egy-egy csoportra. Kissé kezdtem fáradni, de örömmel látam, hogy a 25-ös átlagom még mindíg megvan. Berchtesgadenben volt a második frissítés, de itt nem éltem ezzzel a lehetőséggel. Ezek után érkeztünk el a féltávnál lévő hágóhoz. A meredeksége igen komoly volt, hisz közelítette a 20%-ot. Itt már nem találkoztam „turbós” versenyzővel, de igen felkaptam a fejem, emikor egy civilnek tűnő kerékpáros tűnt fel. Szerintem a srác profi volt, de poénból  sportcipőt, farmernadrágot és kockásinget vett fel. Ebben a laza szerkóban tekert mellettünk. Itt is rengeteg bíztatást kaptunk, ami erőt adott. Egy kicsi ellenlejtővel 1084 m-ig tekertünk fel. Közben ismét elértük a felhőhatárt és csepergő esőben jutottunk túl a hágón. Itt volt a harmadik frissítés, de csak egy pohár izotóniás italt vettem el, színtén menetből. A lejtmenet sem volt egyszerű, hisz a nedves úton hasonló meredekségű úton kelett lejutnunk.

Rám nem jellemző módon lefelé is sikerült előznöm. Aztán az egyik kanyar előtt jelezték, hogy lassítsunk. Az út közepén egy srác feküdt, de már páran ott guggoltak melette és meleg pokrócok is voltak rajta. A látvány érthetően többünket is megviselt és kicsit visszább vettünk a tempóból. Lassan végetért a lejtmenet és ismét hajtani kellett rendesen. Egy kb. 30 fős csoporthoz sikerül csatlakoznom. Ha „békanyálon” is, de tudtam tartani a 35-ös tempójukat. Ekkor értünk el a pálya azon részére, ahol az előttünk állók már szembe jöttek velünk. Kisebb emelkedő jött ekkor és bizony itt leszakadtam a csoportról. Nagy küzdelmek árán tudtam tartani csak egy 20-22-es tempót. Szerencsére érkezett hátulról három bringás, akikkel ismét sikerült tartani a tempójukat. Feltűnt a - már a nevezésnél is hirdetett - hivatalos, fotós hely. Kissé félrehúzódtam, hogy jól sikerülhessen a kép. A fotós bólintott és éppen hogy csak elhaladtam mellette jelezték, hogy következik az ellenőrző pont. Hirtelen 12-15%-os emelkedőre váltott a meredekség és kockakövesre az út minősége, mikor megkaptuk az ellenőrző „karperecet”. Óriási hangulata volt ennek a „hegyihajrának”. Az emelkedő mellett végig emeberek éljeneztek és buzdítottak bennünket. Ekkor már túl voltunk 90 km-en és bizony nagyon kellett a bíztatás. Az emelkedő tetején egy templom állt, utána pedig az utolsó frissítési pont. Itt kicsit szétesetett a négy fős társaságunk, így az egyik német sráccal kezdtük meg a visszautat. Jóleső érzéssel láttuk a szemből érkezőket, hisz bőven előttük álltunk. Már 98 km-et jelzett az órám, amikor beértünk Bad Reichenhall-ba. Már éppen készültem volna egy meccselésre, amikor hirtelen jobbra kanyarodtunk és elkezdtünk emelkedni. Ekkor jötem rá, hogy bizony a szintvonalas térképen szerepelt ez az utolsó „lázgörbe”. Nagy nehézségek árán tudtam csak leküzdeni az utat, mely felvitt Bayerischen Gmain-ba. Innen aztán végre tényleg lejtmenetbe kapcsoltam. A városba érve megelőzött egy országútis, de ekkorra már úgy felment az adrenalinom, hogy a célegyenesben lehajráztam. A célban még regisztráltak és kaptam egy energiaszeletet is. A megbeszélt helyen már várt a feleségem és boldogan üdvözölt. Végül szuperül sikerült a maratonom, hisz az időeredményem 4 óra 00’ 05” lett. 

Annyira jól éreztem magam, hogy ha úgy adódik, szívesen megyek a későbbiekben is ilyen maratonra. 

Információk: http://radmarathon.com/bgl

Kreicsi Gábor  

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj