Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma51
Tegnap75
Ezen a héten449
Ebben a hónapban2009
Összes228649

Rendszer infó

  • IP címed: 18.206.187.81
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

3
látogató néz éppen

2020. május 31. (vasárnap) 16:51

08.04. Bükk 900-as csúcsai (28km_2700m_MTB teljesítménytúra_Bükk)

Bükk 900-as csúcsai teljesítménytúra
 
Egy év kihagyás után ismét eljött a pillanat, hogy részt vehettem kedvenc teljesítménytúrámon. A múlt évben nem éreztem magamban elég tüzet az induláshoz. Idén már több volt bennem, de az a korábbi felfokozott várakozás valahogy már eltűnt.

 
Most a kerékpáros teljesítés mellett döntöttem, amit már kétszer kipróbáltam és működött. Egy önzetlen sporttárs azért kellett hozzá, aki vigyáz majd a bicajomra. Végül két társat is sikerült becserkésznem, többen talán már ismerik Roy-t és Somit.
 
Nem nagyon tudtam már hajnalban aludni, így kényelmesen megreggeliztem és élveztem a csöndet a lakásunk erkélyéről. Aztán fél ötkor elindultam és felvettem Somit. Roy Mezőnyárádról jött ki egyenesen Bánkútra.

Gyorsan összekészültünk és elindultunk a rajthoz. Közben bemutatkoztunk egymásnak ateszkinggel majd, találkoztam Bubuval és Dinnyével is.

Hétkor már úton voltunk. A sorrend semmiben sem változott a gyalogos változathoz képest, a taktika igen. Ez a túra attól is szép, hogy mindenki megtalálhatja a neki tetsző útvonalat. Nekem az ajánlottból a Pipis-hegy helye nem tetszik, így azt a Bálvány utánra szoktam tenni. A 20 csúcsból, összesen hétre terveztem felmenni bicajjal, a többire a felgyaloglást választottam.

Bálvány gyorsan meglett, el is mosolyodtam, hogy már több mint 100 méter lett odáig a szintemelkedés.


 A kövek viszont nagyon csúsztak, így eléggé óvatosra vettem a figurát. Elég volt egy kulcscsonttörés a családban. Legurultunk a szánkópályán majd át az OKT-re és a Faktor-rétről visszamentünk a sárga +-en. Itt leraktuk a bicajokat és ketten Roy-jal felmentünk a csúcsra. Sominak mondtuk, hogy olyan 10 perces pihikkel számoljon.


A csúcshódítás után átmentünk a Fodor-hegy északi lábához és ismét gyalogoltunk, majd feltekertünk a Nagy-István-erőse melletti erdészházhoz és már a következő csúcsra bandukoltunk fel. Itt találkoztunk Dinnyéékkel. Gratuláltam neki a Gázló 130-as teljesítéséhez.


Innen a kék +-en már több km-t tekerhettünk (vauhh) és a maximális sebességünk elérte a 27 km/h-t is. Egyébként ilyenkor lehet „hozni” a későbbi lassabb bicajtoláson, amikor az ember kapásból 10-20 km/h-val teker. Ekkor találkoztunk utoljára a velünk egy irányba haladókkal.

Huta-bérc, innen a déli oldalról tényleg csak pár perc, majd átmentünk a két „sár” közötti útra és feltekertünk a legmagasabb pontjára, ahonnan egyik és másik irányba gyalogosan jártuk be a csúcsokat. Lefelé majdnem eltettem magam, de az utolsó pillanatban még vissza tudtam húzni a bicajt.


Kőrös-bércre szuper aszfalton tekerhettünk fel. Ez Magyarország harmadik legmagasabb „aszfaltos” csúcsa! Meglepett a fent lévő, osztrák rendszámú autó.
Jó kis dh következett majd a töbrök mellett el és fel a Vörös-sár-hegyre. Persze a vége csak gyalog.

Ezek után jött az a két furcsa hegy amelyeket lejtővel kellett kezdeni. A Kukucsó-hegy azonban ebből az irányból jóval könnyebb, mint toronyirányt keresztül a Kukucsó-lápán. Fentről igazán csodás látványban volt részem, ahogy a fellegek úsztak a csúcsok között, közben pedig a fehér sziklák szikráztak a napsütésben.

Ispán-hegy igazán komoly feladat, hiszen a szint itt lemegy nyolcszáz méter alá. Ezeken a szakaszokon volt igazán nehéz a bringa. A felfelé gyaloglásunk is kissé komótosodott. Közben már egy-egy szelet csokira is rá kellett „gyújtanunk”.
 
Aztán következett az igazi komoly tolás, fel az Istállós-kőre. Roy (hetedszer teljesítette) pont kérdezte, hogy itt lesz-e kerítés, mire én leintettem őt, hogy ugyan már, amikor már el is terültem egy drótban. Két nagyobb seb lett a bal sípcsontomon, de ez megesik az ilyen túrán.

Elérve a zöld hsz-et végre tekerhettünk egy kicsit. Aztán a csúcson meglepődtem, hogy már a harmadik helyen találom meg a csúcstáblát.
Innen a turistaúton maradva mentünk át a Nagy-Kopaszra, ami csak pár perc gyaloglást igényelt.

Ezzel el is értünk (távban) a túra feléhez. Fél óra hátrányunk volt a legjobb gyalogos részidőnkhöz, de tudtuk hogy még bőven van tartalék a végén.

Visszamentünk a kék +-en a Virágos-sár-hegy lábához és nekiláttunk a (szerintünk) legkomolyabb mászásnak. Közben már kezdett borulgatni is, de nem tűnt vészesnek. Viszonylag haladósan, de beszélgetve mentünk fel s le és közben tanakodtunk a továbbon. Gyalogosan egyértelműen a Király út felé kellett volna menni, de bicajjal inkább maradtunk a jól bevált zöld sáv, OKT variációnál. Sajnos ez hosszabb és nagyobb a szintvesztesége is, de időben kifizetődőbb.

Jó volt újra látni az Őserdőt, hiszen gyalog mindig elkerülöm. Kicsit nosztalgiáztam is, mert még 1993-ban jártam erre életemben először.


Aztán jött egy kis fel-le és felkanyarodtunk a Tar-kő felé vezető útra. Ekkor találkoztunk az első szemből jövővel. Nagyon hosszú tolás volt ez, de nem bántuk meg. A kilátás pedig ismét lenyűgözött.


Az sem zavart, hogy közben egy sötét felhő széle érintett bennünket, ami enyhe szitálással járt. Látszódott az is, hogy a szemközti Három-kő csúcsán is vannak túrázók.

Nosza, indultunk tovább és bélyegeztünk „kifelé” menet, majd pedig megtettük gyalogos kitérőnket a Büszkés-hegy csúcsára.


Innen tovább az OKT-n majd nem a zöld hsz-en, hanem egy sokkal kevesebb szintet veszítő dózerúton át a Három-kőre.


Itt találkoztam régi, egri bicajos ismerősömmel, aki manapság már inkább futó és laslow néven szokott írogatni. Azt hittem, hogy a túrán van, de csak úgy futkározott errefelé.

Visszatekertünk a dózerútra és elkarikáztunk a „röptetőig” ahonnan az utolsó gyalogos pontunkat hódítottuk meg, a Nagy-Kőhátot.


Visszatérve pedig egy könnyű tekeréssel már a kisebb tesó tetején voltunk. Ez a köves út, nekünk bicajosoknak aranyat ér.

Innen le az erdészeti útra és nagy gázzal tekertünk fel a Felső-Borovnyákra.


Közben nagyon elkezdett borulni és a pecsételés után enyhe szitálás volt megfigyelhető. Roy ennek ellenére, a sípályán való lejövetel mellett döntött, míg mi körben érkeztünk meg Somival. Pár percre rá már szakadt is az eső. Az időnk nagyon jó lett, hiszen hat órán belül voltunk.

Érdekes, hogy gyalog jobban elfáradok, így kombinálva nem annyira megterhelő. A folyadék is elég volt, ilyen rövid időre :-) A rajt előtt megittam fél liter vizet és magammal vittem még 1,3 litert. Megettem útközben négy enegria szeletet, de  a végére majdnem eléheztem. A tekert táv 27,5 km volt. Valahol 30-32 km között lehetett a teljes táv.

Örülök, hogy ismét kerekezhettem, gyalogolhattam egyet a kedvenc túrámon. Otthon azért a fürdés után találtam egy kullancsot, amit szerencsére gyorsan ki tudtam venni és ekkor még csak fél négy volt.

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj