Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma56
Tegnap120
Ezen a héten264
Ebben a hónapban2507
Összes220827

Rendszer infó

  • IP címed: 34.226.244.70
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2020. február 19. (szerda) 11:47

2010.03.25-27. Bajor-erdő (100km_2820m_országúti túra_Bajor-erdő)

Bajor-erdő

Előzmények

Az előző két év jól sikerült tapasztalatai után idén ismételtem egy rövid, kerékpáros kirándulást terveztem a névnapom környékén. A választásomban nagy szerepet játszott a BIG lista is. Így végül a Bajor-erdő mellett döntöttem. A célom az volt, hogy pár nap alatt bejárom a három országot is érintő hegység kiemelt BIG csúcsait.

A tájegység

A Bajor-erdő a Német-középhegység része és három országot is érint. Cseh területen Ŝumava néven ismerik. Kelet-bajorországban Bayerische Wald, míg Nyugat-bajorországban és Ausztriában Böhmerwald-nak mondják. Mintegy 120 km hosszan húzódik ÉNY – DK-i irányban, nagyjából követve az országhatárokat.

Legmagasabb pontja a Grosser Arber (1456 m), amely Németországban emelkedik, közel a cseh-német határhoz. Második legmagasabb csúcsa egyben a három ország találkozását is jelentő Plöckenstein (1378 m). A táj nevének eredete a környék erdősítésére vezethető vissza, amelynek első írásos dokumentumai még 1010-ből, II. Henrik idejéből valóak.

Itt hozták létre 1970. október 7-én, Németország első nemzeti parkját, a „Bajor-erdő Nemzeti Parkot”. Az eredetileg 13 000 hektáros parkhoz 1997-ben újabb 11 000 hektárt kapcsoltak, így jelenleg már 24 000 hektáros a teljes területe, amellyel Németország legnagyobb nemzeti parkja.

 

A túra

1. nap

Ismét „gödi logisztikám” volt, így már fél hét körül sikerült Budapest hétköznapi, reggeli, forgalmi csúcsát elkerülöm. Nagyon jól tudtam haladni, így nagyjából tizenegy óra körül már Linz előtt voltam, ahol elköltöttem palacsinta ebédemet. Át is öltöztem bringás cuccba, hiszen innen már nem volt túl messze az első kiszemelt célpontom, a Kleť (1083 m) csúcsa. Az A1-es autópálya felől Freyung felé kell venni az irányt. Innen pedig már Ĉeske Budejovice, Prága a táblán feltüntetett célpontok. A határátlépés természetesen már itt is gyors és gördülékeny, iratokat nem kérnek. Ettől függetlenül nem árt az óvatosság, mert Csehország területén elég sok helyen működtek traffipaxok. Azt sem szabad elfelejteni, hogy itt nem csak lakott területen kívül, hanem azon belül is kötelező bekapcsolni a tompított fényszórót.

 

Kiindulási pontnak Ĉesky Krumlov városa volt kinézve. A város igazán festői helyen, a Moldva folyó kettős kanyarulatában fekszik. Történelmi negyedét 1992-ben a Világörökség részének nyilvánították. A címből kiindulva számítottam rá, hogy a városban nem lesz egyszerű és olcsó parkolni, így még a város előtt megálltam egy kisebb üzem parkolójában. Összeraktam a bicajt és elindultam megmászni a TV toronnyal is ellátott csúcsot.

 

Sajnos semmilyen tájékoztatótábla nem jelezte a csúcsot, így megszólítottam egy bicajost. Tudott angolul és készségesen elmagyarázta, hogy merre találom a hegyet. Alapvetően a vasútállomás felé kell haladni, ami jóval feljebb húzódik a várostól, szinte egy párkányon fut. Innen már voltak útjelző táblák is. Az emelkedés és a forgalom is kellemes volt, az időről nem is beszélve. Március végét írtunk és 20 fok meleg volt.

Egy nagyobb parkoló után egyértelműen fenyvesben folytatódott az út és komolyabb meredekségre váltott. Itt már nem minden kereszteződésben volt tábla, de csak a felfelé irányt kellett figyelni. Megjelentek a hófoltok is és a szél is élénkebben lengedezett, ahogy egyre feljebb jutottam.

 

Azt gondoltam, hogy a csúcs a TV torony, de nem az volt, hanem továbbhaladva egy rövid, de rendkívül meredek rész vitt fel a régi kilátóhoz, amelyhez egy vendéglő is épült.

 

Nézelődés után visszagurultam a városba és szétnéztem ott is. Különösen a vár volt lélegzetelállító. A prágai Hradzsin után ez Csehország második legnagyobb vára. 500 éven át építették, a közel negyven épületből álló együttest. Egyik leglátványosabb eleme a felső vár és a barokk színház közötti sokemeletes, boltozatos híd.

 

Maga színház is egyedi, hiszen a XVIII. századból, kevés maradt fenn ilyen jó állapotban. A város egyik jelképe az 54 méter magas torony, amely az alsó várban magasodik.

A város másik jelképe a csodálatos Szent Vitus templom, amely még a XIV. században épült. A főhajóban áll Rosenberg Vilmos és felesége mauzóleuma. A Rosenbergek 1302-óta voltak birtokosai a városnak.

Mindenképpen megemlíteném még a régi városházát, ami 1580-ban épült.

 

A nagyszerű bringázás és városnézés után visszatértem a kocsimhoz és elindultam ismét Ausztria felé. A Moldva kanyarulatait követve értem át a másik országba, majd kis falvak között futottam be szállásomra, Ullrichsbergbe.

 

2. nap

A következő napra már társam is akadt. A több mint 20 éve Saalfeldenben élő Suplicz Ferenc csatlakozott hozzám. Előbb azonban elutaztunk mindketten a német/cseh határon lévő Bayerische Eisensteinbe. Itt volt ugyanis a találka, innen terveztük megmászni a három kiemelt aszfaltos pontot. Már az útvonaltervező által írt utazási idő sejtette, hogy nem lesz egyszerű a logisztika és a haladás. Ez be is jött, mert közel két óra kellett a 120 km megtételéhez. Szép, napos időben érkeztünk meg mindketten a megbeszélt időre. A parkolás némi gondot okozott, de végül találtunk ingyenes parkolót is. Azt már többször is tapasztaltam a német hegyvidékeken, hogy a legtöbb helyen fizetni kell a parkolásért, így legyen mindenki körültekintő, hogy hol is teszi le az autóját.

 

A Grosser Arber-rel kezdtünk. Egyenletes tempóban, sokat beszélgetve kanyarogtunk egyre feljebb. Az út többnyire kint futott a napsütésben, kisebb facsoportokat kerülgettünk csak. Néhány síléceket szállító autó is megelőzött, amiből sejthető volt, hogy mit is találunk majd fent. Nem is csalódtunk, hiszen teljes kapacitással működtek a felvonók a gyönyörű sípályák mentén.

 

A legmagasabb aszfaltos ponton (1130 m) a fényképeket is elkészítettük.

 

Majd ez után jó kis lejtőzés következett, ahol azért érezhető volt, hogy most nem +20 fok van.

 

Meg sem álltunk a faluban és már indultunk is tovább Csehországba, a Panciř felé. Átérve a határon egy jó darabig az árusokkal volt tele az út széle, de aztán ismét lehetett a tájban gyönyörködni. Zelezná Ruda után talán még vadregényesebb is lett, mint a német területen. Az emelkedő is meredek lett és itt már erdőkben is tekertünk. Ott azonban – a fák között - még közel 30 cm hó volt, ami nagyon sugározta a hideget. Így a hőérzetet ez nagyban befolyásolta. A zipzárak fel és le is mozogtak. A Špičacke Sedlo (973 m) fontos elágazási pontja a hegynek, itt ugyanis jobbra kell venni az irányt. Ez a bekötőút már nagyon kis forgalmú volt, amihez mérten jóval keskenyebb is lett. Főleg, amikor egy szállodán balra kellett vennünk az irányt. Itt már a meredekség is bőven 10% felett volt, de mégis az emelkedő a végére tartogatta a javát. Kiérve ugyanis egy megkapó kilátóhelyre, mellénk szegődött a libegő vonala is.

 

Amikor már azt hittük, hogy felértünk, akkor tűnt fel a célegyenes a végén lévő közel 19%-os meredekséggel.

 

Ekkor azonban már nem lehetett bennünket megállítani és megérkeztünk a cseh oldal legmagasabb aszfaltos pontjára.

 

Egy helyi macskával hármasban megebédeltünk, majd beöltözve legurultunk.

 

Jól haladtunk, így következhetett ismét a német oldal, a kissé távolabb emelkedő Schwarzriegel (1079 m) megmászásával. A tömbszerűen kiemelkedő hegy a Bajor-erdő legészakabbi komoly magaslata, a csúcsán egy NATO bázissal.

 

A két hatalmas lokátora már messziről feltűnik az embernek, ám odajutni nem egyszerű. Tábla ugyanis nem jelzi, így részletes térkép vagy GPS kell a jó navigációhoz. Én az előbbit jobban szeretem és rendelkeztem is 1:100 000-es példánnyal. A megfelelő helyen sikerült is lekanyarodnunk a főútról, majd egy kis réten átkelve egy meghökkentő táblát vettünk észre. A meredekséget mutató tábla ugyanis 19%-ot jelzett.

 

Nos, ez tényleg nem volt vicc, mert a következő néhány km igen csak megdolgoztatott bennünket.

 

Tetszett viszont a kilátás…

 

és az is, amikor feltűnt a két lokátor már nem is olyan távol tőlünk.

 

Előbb azonban ismét elágazás, ahol kellett a térkép. Innentől már volt hó bőven.

h

Gyalogtúrázókkal is találkoztunk, majd ismét nagyon meredek úton tekertünk. A csúcshoz érve meglepődve tapasztaltuk, hogy a dupla kapu nyitva volt. Hosszú perceken át így fényképeszkedtünk, mire bezárták őket. Gyors legurulás következett és úgy határoztunk, hogy a holnapra kinézett hegyet is megmásszuk ma, ugyanis közeledett a hidegfront és a rossz idő.

 

Konvojban robogtunk vissza Ullrichsbergbe. Közben a vihar és a sötét felhők végig utánuk törtettek. Érdekes volt látni, hogy előttem sütött a nap és szinte felhő sem volt az égen, mögöttem pedig a komor felhők sorakoztak. Beérve a központba nagyon gyorsan összeraktuk a bicajokat és már indultunk is neki a szemben lévő Moldaublicknek (1079 m). Tíz perce tekerhettünk, amikor hátba csapott a vihar szele.

Olyan erővel fújt, hogy lejjebb válthattam az emelkedőn. Nagyon hideg lett és kezdett sötétedni is, így itt nem vártuk egymást, mindenki a maga tempójában mászott felfelé. Hatalmas fenyők között haladtunk, amelyek hajlongtak a szél erejétől. Néhány autó jött-ment csak, de azokból nagyon érdeklődve néztek bennünket. Végül még a sötét előtt sikerült elérni a legmagasabb hómentes pontot.

 

 

Gyors fényképezés és irány a forró fürdő. Feri így már nem is maradt, hanem elindult Saalfelden felé. Én pedig megaludtam még a szálláson és csak másnap reggel indultam el hazafelé.

 

 

Összefoglaló

Csodálatos élményekben volt részem és nagyon jól éreztem magam. Igazán jó benyomást tett rám ez táj is, ami érdekes színfoltja mindhárom országnak.

 

 

 

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj