Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma14
Tegnap86
Ezen a héten207
Ebben a hónapban1812
Összes159365

Rendszer infó

  • IP címed: 3.94.196.192
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

5
látogató néz éppen

2019. június 19. (szerda) 02:56

2016.04.16. Szent László 50 (46km_1350m_MTB teljesítménytúra_Cserhát)

SZENT LÁSZLÓ 50

Ez a teljesítménytúra mindig is fontos volt a számomra. Ott voltam az első rendezésnél még 2002-ben és amikor csak lehetőségem volt rá – összesen tíz alkalommal – teljesítettem is a 33-as távot. A februári időpont csak egyszer kedvezett a kerékpáros indulásnak, de nem bántam meg az emlékezetes, gyalogos teljesítéseket sem. A múlt évben aztán a rendezők elindultak egy új úton, melyben a teljesítménytúrát, évszakonkénti megrendezéshez igazították. A múlt évben sikerült is a szokásos 33-as távot teljesítenem a havas, saras viszonyok között. Idén azonban a tavaszi időpontban már kerékpárral készültem, ráadásul az új táv, az 50-es teljesítésére.

Társam végül nem akadt az útra. Vonattal közelítettem a meg a rajtot, ahol hosszú sor állt már. Nosza, beálltam én is és – az előnevezésemnek köszönhetően – hamarosan már indulhattam is. Az útvonalat nagyon jól ismertem, így térképezésre, kérdezősködésre nem volt szükségem. Az éjszakai eső kicsit megtréfálta az útviszonyokat, mert nem volt ugyan sár, de a vizes fűről a nedvesség folyamatosan a gumimon maradt és az bizony szedte fel rendesen a földet, majd pedig szórta a levegőbe, rám és a bicajra. Összességében azonban nagyon jól tekerhető volt az útvonal. Szentkút, nemzeti kegyhelyünk is megállásra sarkallt, de jó érzés volt a Szálláska-völgyben való száguldozás is. A jó tempónak köszönhetően, már fél kilenc után nem sokkal Nagybárkányban pecsételtem. Innen következett a várva várt rész, ahol bringával már nagyon régen nem jártam. Tudtam, hogy lesznek majd tolós részek – le és fel – is, de nem bántam, mert abszolút nem zavar a bicaj tolás. Összességében ugyanis, sokkal gyorsabb vagyok még így is, mint gyalogosan. Az út a vártnál jobban tekerhető volt és olyan ajándékokat adott, amire nem is számítottam. Csodálatos érzés volt magányosan ott tekerni a gerincen és kerülgetni az ötszázas csúcsokat, miközben madárdal és virágillat vett körül. Minden zöldellt. Másfél órán belül már a Tepkén voltam, ahol nem találtam Kelemen Lacit. Készítettem egy igazolófotót és legurultam a Barát-háthoz. Mivel itt sem jött szembe, így felhívtam Parádi Lacit (főrendező), hogy innentől – a hozzájárulásával - én intézem magamnak az igazolásokat. Beleegyezett és elkérte a rajtszámomat. Hamarosan jött egy rövidke új rész, mert az OKT jelzés már nem megy ki Nagymező-pusztára, hanem szemben vág át a mezőn és ér ki a Bableves csárdához. Ez az út is kellemes meglepetés volt, de eső után nem szívesen járnék erre. Cserhátszentiván után következett a Szuha-patak völgye, ahol még csak két ízben jártam korábban, de tudtam, hogy gyönyörű. Bizony, lenyűgöző volt még akkor is, ha volt benne négy – nem könnyű – patakátkelés is. Egyébként cipőáztatás nélkül sikerült valamennyit abszolválni. Ecsegen nem is kerestem a pontőröket, hanem robogtam is tovább. Nagyon jó kedvem volt és a bringa is nagyon jól ment. Kozárd után emlékeztem rá, hogy a pogányvári emelkedő nem könnyű, de valahogyan most ez sem tűnt vészesnek. Közben már elég meleg lett, de úgy döntöttem, hogy a maradék időre már nem vetkőzök neki. A Varga-hegy lábáig vezető út szinte végig lejt, de egy szakaszon sajnos beszántották az utat, így ott maradt a kerékpárcipelés. Az utolsó emelkedő sem hozott ki a sodromból és jó kedvűen tekertem be a pásztó célba.

Az elismerések átvétele után megebédeltem, miközben a 33-as távról érkező futókkal beszéltük meg az élményeinket. A hazaút pedig szintén kerékpárral telt el, így teljesen környezetbarát megoldással sikerült a logisztikám. Köszönöm a nagyszerű rendezést!

Kreicsi Gábor

 

 

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj