Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma50
Tegnap75
Ezen a héten448
Ebben a hónapban2008
Összes228648

Rendszer infó

  • IP címed: 18.206.187.81
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

3
látogató néz éppen

2020. május 31. (vasárnap) 16:30

2019.09.11. – DÁNIA – országúti túra – 59 km és 650 m szint

DÁNIA 2019.

Amikor kialakult a túra forgatókönyve (kocsival, hármasban a szüleimmel), akkor egyértelmű volt, hogy vállaltam azt, hogy végig én vezetek. Legyen nekik minél több pihenés az útban, lévén 50, házassági évfordulóra is volt ez az utazás. Előtte kipróbáltuk, hogyan férnek el a csomagok. Végül a csomagtartóban volt a bringám a táskában (és ott semmi más), míg hátul (édesanyám mellett) a csomagok. Hozzá kell tenni, hogy mindhárman elég kevés csomaggal szoktunk menni. Az útvonalat, egyebeket megtanultam (ahogyan többnyire szoktam) és szépen sikerült is haladnunk. Berlintől sem tartottam és be is jött, mert gond nélkül elmentem a szállásra.

 

Első nap már három körül ott voltunk, így – nem is akartam bringázni aznap – tettünk együtt egy rövid városnézést azon a környéken, ill. megmutattam a szüleimnek a hajóállomást és a buszmegállókat is. Ugyanis vettek „Berlin kártyát” amivel a tömegközlekedésük ingyen volt. Én 27 év után tértem vissza Berlinbe. Akkor az ott tanuló barátnőmnél voltam egy hétig kint és elég jól bejártuk a várost. A szüleimnek 2,5 napjuk volt rá (nem is akartak többet kint tölteni) és kiválogatták, hogy miket is szeretnének megnézni. A 3,5 órás sétahajózásban nekem nem volt részem anno, de azt mondták, hogy az volt a legjobb. A szállást úgy foglaltam, hogy egy családi részt kaptunk, két különálló szobával és így én két éjszakát egy emeletes ágyban aludtam, míg övék volt végig a francia ágyas szoba és egyébként az egész lakrész is.

Második nap reggel (a reggeli már fél héttől volt) indultam el Dánia felé. Legnagyobb meglepetésemre nem kellett dugóznom. Nem tudom, hogyan csinálják a berliniek, de – bár többféle napszakban is autóztam ott – araszolgatás sehol és semmikor sem volt. Pedig 3.5 milliós város. Németország északi részén jól haladtam az eltervezett útirányban, csupán egy helyen nem tudtam a kiválasztott úton menni, felújítás miatt, így kénytelen voltam Hamburgot délről megkerülni. Így ismét láthattam a hatalmas kikötőt és az Elba alagutat, cserébe a hatalmas forgalomért. Dánia felé menet már látszott, hogy egyre jobban borul az ég. A Kieli-csatorna (németül Nord-Ostsee-Kanal)sokkal nagyobb volt, mint gondoltam.

Dániába belépéskor félreállítottak. Kedélyesen elbeszélgettem a dán rendőrnővel. Tetszett neki, hogy miért is (Dánia két kiemelkedő pontjának kerékpárral való felkeresése miatt) érkeztem ilyen messziről. A szállás nagyon közel volt az autópályához (szándékosan), amit hamar elfoglaltam és a szállásadó kérdésére természetesen a lehető legkorábbi (reggel hat-os) reggelit választottam. Esett az eső és nagyon erős szél fújt, 14 fokkal, így ehhez mérten öltöztem fel. Abszolút nem bosszantott az, hogy jobb is lehetne az idő, mert nagyon boldog voltam. Azt már korábban eldöntöttem, hogy itt nem ironbigezek (25-szeres mászás), hanem öröm bringázok és egy kört megyek a két BIG-gel.  Amíg frissítettem a szálláson, megtanultam az útvonalat, mert tudtam, hogy nem nagyon lesz lehetőségem térképészkedni.

Aztán belevágtam. Nagyon élveztem a hullámos tájat a kis forgalmat és közben sem feszéjezett az időjárás. Úgy tapasztaltam, hogy a dánokat sem. ;-) A Himmeljbergjet az alacsonyabb csúcs, de vagányabb helyen van, tetszett onnan (még így esős időben is) a kilátás.

Az Ejer Bavnehöj Dánia csúcsa, persze ehhez mérten van ott emlékmű és minden egyéb, de érdekes módon a mai napig vita van arról, hogy ez-e a csúcs, mert nem messze tőle is van egy magaslat, ami 6 cm-rel (!) alacsonyabb.

A jól sikerült kör után forró zuhany és teregetés volt a program, majd pihenés. Éreztem a combjaimat, mert azért mentem rendesen.

 

Harmadik nap korán reggel kelés, reggeli és irány vissza. Az eső elállt, de eleve nem volt tervem ironozni itt, hanem inkább Berlinben szerettem volna a Teufelsberget megnézni ilyen szempontból. Előtte azonban (internet nélkül) a térképen megnéztem, hogyan kerülhetném ki Hamburgot, ami a valóságban sikerült is, így már délután kettő körül ott is voltam a berlini erdőben. Már jóval előtte harmincas övezet az autósoknak, amit be is tartottak. Mintha nálunk Salgóbányára úgy lehetne kimenni, hogy a Somoskőújfalu vége táblától már csak harminccal lehetne menni. Ugye mennyire más lenne úgy sétálni, bringázni ott? A Teufelsberg tulajdonképpen egy mesterséges domb. Ugyanis a szövetségesek a második világháború után, Berlin romjait hordták ider, majd pedig humusszal letakarták és befásították. Így alakult ki Berlin egyetlen komolyabb magaslata, melyre aszfaltút is vezet.

A 25 mászás viszonylag könnyen megvolt, így hatkor már a szálláson voltam és együtt vacsoráztunk a szüleimmel. Mindenki elmesélte az élményeit.

 

Negyedik napon volt bőven dugó (nem Berlinben) és megoldandó forgalmi szituáció, de mindenki épségben és időben hazaért.

 

Szóval, nagyon szép út volt, tele élményekkel és örömökkel.

 

Írta: Kreicsi Gábor

Fotók: Kreicsi Gábor

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj